Tengerparton

Betegség - a görög eredeti szerinti jelentések

BETEGSÉG
Betegeseket = kakósz jelentése: beteg, rossz (-ul)(fizikailag) , gonosz (-ul), súlyosan, nyomorúságosan, beteg, fájdalmas; rosszullévőket, betegeskedőket
Betegségekben = noszosz jelentése: egy betegség (ritkán átvitt értelemben: erkölcsi gyengeség). KJV: betegség, kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben. Ártalom, baj, panasz; gyötrő, kínos betegségek.

Ezeket azért fontos tudnunk, mert az alábbi néhány igéből világosan kiderül, hogy MINDEZEKBŐL az Úr meggyógyított, helyreállított mindenkit, akik hozzá mentek. És mert Jézus Krisztus tegnap, ma, és mindörökké (vagyis holnap, a jövő héten, egy év múlva, 10 év múlva és mindörökké) ugyanaz – ezt MA is megteszi!

Márk. 1,32 Estefelé pedig, amikor leszállt a nap, mind Őhozzá vivék a betegeseket [(kakósz):gonosz (-ul), súlyosan, nyomorúságosan, beteg, fájdalmas rosszullévő] és az ördöngősöket [gonosz szellemtől megszállottakat; (démonizáltakat)],

Márk. 1,33 És az egész város oda gyűlt vala az ajtó elé [ott tolongott az ajtó előtt].

Márk. 1,34 És meggyógyíta sokakat, akik különféle betegségekben [nyavalyákban; bajokban (noszosz): - egy betegség, kór, fogyatékosság, rosszullét, krónikus jellegű fizikai rendellenesség az emberi szervezetben. Ártalom, baj, panasz; gyötrő, kínos betegségek] sínlődnek [gyötrődtek; gonoszul szenvedtek] vala. és sok ördögöt [démoni szellemet] kiűze [kihajított, kidobott] , és nem hagyja [nem engedte] vala szólni [szóhoz jutni; beszélni] az ördögöket [démoni szellemeket; démonokat], mivelhogy Őt (fel)ismerék.

Máté evangélium: „Az est beálltával pedig vivének hozzá sok ördöngőst (démonizáltat), és egy szóval kiűzé a tisztátalan szellemeket, és meggyógyít vala minden beteget. Hogy beteljesedjék, amit Ézsaiás próféta mondott, így szólván: Ő vette el a mi erőtlenségünket (gyengeség:elméé vagy testé; KJV: kór, erőtlenség, betegség, gyengeség.), és ő hordozta (hord, cipel; eltávolít, elvisz) a mi betegségünket. [Magára vállalta bajainkat és hordozta betegségeinket. (basztadzó: hord, cipel; eltávolít, elvisz, Itt: betegségeinket Ő vette le rólunk)].” (Mát. 8,16-17)

Így prófétálta meg Ézsaiás: „Pedig a mi betegségeinket (Ő) viselte, a mi fájdalmainkat hordozta (hord, cipel; eltávolít, elvisz). Mi meg azt (hittük) gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta (hogy Istentől ostoroztatik, verettetik és kínoztatik). Pedig a mi vétkeink (hamartia: céltévesztés) miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk (shalom: tökéletes, sértetlen; tökéletesen, zavartalanul élni: gyarapodás, boldogulás, anyagi és szellemi téren egyaránt; az az állapot, amelyben minden a maga helyén van: épség; jó egészség; jólét, a veszély érzetétől való mentesség; boldogság, boldogulás, mégpedig mind az egyén, mind a közösség vonatkozásában), legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (meggyógyít (-ul) szó szerint vagy átvitt értelemben, gyógyulttá (teljessé, éppé) tesz.) - gyógyítani, helyreállítani [SZPA] (Ésa. 53,4-5)

(A görög szavak magyarázatához felhasznált irodalom, ahol nem jeleztük: Balázs Károly: Újszövetségi Szómutató Szótár)

Bővített Biblia: Bemegyek a Szentek Szentjébe...

Bővített Biblia: Bemegyek a Szentek Szentjébe...

Hit Gyülekezete- A kárpit meghasadt

Kövesd Jézust!

Egy újabb Ige a cselekedeteink fontosságáról - az Úr számon fogja kérni, hogy mit cselekedtünk e földi életünkben. Odaszánhatjuk magunkat a bűn (vagy másképp: a test cselekedeteire), és odaszánhatjuk a megigazultság cselekedeteire. Te melyiket választod? (Az Igék és jegyzete a Bővített Bibliából)

Mát. 16,24 Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni  akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét [(sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//], és kövessen engem.

Mát. 16,25 Mert aki meg akarja tartani [menteni] az ő életét, elveszti [pusztulásba viszi megsemmisíti, romlásba viszi] azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja [megszerzi, megnyeri] azt237

Mát. 16,26 Mert mit használ [ugyan mi haszna lenne abból] az embernek, ha az egész világot [(koszmosz) világ(egyetemet), teremtett világot] megnyeri [megszerzi] is, de az ő lelkében kárt vall [de életével, önmagával fizet érte, és elveszíti az életét, és az ő élete kárba veszne]? Avagy micsoda váltságot [váltságdíjat] adhat az ember az ő lelkéért [az ő életéért; Mit tud majd fizetni azért, hogy visszakapja az életét; avagy mit adhat az ember cserébe az ő életéért]?

Mát. 16,27 Mert az embernek Fia [Emberfia] eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival [angyalai kíséretében]; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete [kinek-kinek tettei] szerint238

---

237 A görög szöveg szerint ez a kijelentés jelenti a fizikai, biológiai élet elvesztését is, azaz: meghalni az Úrért, de önmegtagadást és önfeláldozó életet is jelent, (és nem önpusztítást). Ez azt is kifejezi, hogy valaki már az élete sorén sem önmagának él, nem a saját akaratának, vágyainak, érzelmeinek, gondolatainak a beteljesítésére összpontosít, hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli alá, s tagadja meg, ha kell – azaz „elpusztítja”, „elveszti” – az életét másokért.

238 Az Úr Jézus kijelentése Márk szerint: „A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani (menteni) az ő életét (önmagát), elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét (önmagát) én érettem és az evangéliumért, az megtalálja (megmenti) azt. Mert mit használ (ugyanis) az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében (életében, önmagában) pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul (váltságdíjul) az ő lelkéért (életéért, önmagáért)? Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (nemzedék előtt), az embernek Fia (az Emberfia) is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,34-38) Már Dávid így prófétál: „Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Minthogy lelküknek (életüknek) váltsága drága, abba kell hagynia örökre; (Más fordítás: „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla)” (Zsolt. 49,8-9) Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás// minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani (menteni) az ő életét (önmagát), elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét (önmagát) én érettem, az megtartja (megmenti) azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy magában kárt vall (vagy magát romlásba viszi)? Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia (az Emberfia) is szégyellni fogja azt, mikor eljő az Ő(maga) dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval”  (Luk. 9,23-26) És így folytatja az Úr Jézus: „Aki inkább szereti [(phileó): jobban kedveli] atyját és anyját, hogynem engemet [jobban ragaszkodik apjához vagy anyjához semmint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki inkább szereti [jobban kedveli] fiát és leányát, hogynem engemet [jobban ragaszkodik fiához és leányához, mint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi [aki nem fogadja el] az ő keresztjét [(sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//] és úgy nem követ [nem kísér] engem [nem csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam], nem méltó én hozzám [ugyancsak nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon]. Aki megtalálja az ő életét [aki próbálja megtartani az életét, önmagát], elveszti [pusztulásba viszi] azt; és aki elveszti [pusztulásba viszi] az ő életét (önmagát) én érettem [én miattam], megtalálja [megmenti] azt” (Mát. 10,37-39) Lukács így idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli (miszeó: kevésbé szeret, vagy választ, mögé helyez. (Tehát a mondat így hangzik: aki kevésbé szeret atyjánál, anyjánál, feleségénél, gyermekeinél, testvéreinél, vagy mögéjük helyez, és őket választja…) az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét (életét) is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő (maga) keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom” (Luk. 14,26.27) Léviről (jelentése: kísér, csatlakozik, kötődik) – példaként minden hívő számára – így  prófétál Mózes: „Aki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról. Nem láttam őt. És az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt (nem néz se apjára, se anyjára, nem ismerte el testvéreit, nem akart tudni fiairól); mert megtartották a te beszédedet (parancsodat), és ragaszkodtak szövetségedhez (és megőrizték)” (5 Móz. 33,9) János apostol is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el//meg//hal, sok gyümölcsöt terem (sokszoros termést hoz). Aki szereti a maga életét (önmagát), elveszti azt (elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (miszeó: kevésbé szereti, vagy választja) a maga életét (önmagát) e világon, örök életre tartja (őrzi) meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26) Mert: „Valaki igyekezik (törekszik) az ő életét megtartani (megőrizni), elveszti (elpusztítja, romlásba viszi) azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti (dzóogoneó): megtartja, életben tartja, életre kelti) azt” (Luk. 17,33) Pál apostol így inti a mindenkorban élő keresztényeket: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó): A szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány]” (2 Kor. 5,10) És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11) „Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16) Ezért figyelmeztet az apostol: „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé” (Róm. 14,10) Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13) „Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6)

Magvető példázata - bővített Biblia - Máté evangélium 13. fejezetéből

Van egy tévtanítás, amely - többek között - azt hangsúlyozza, nekünk SEMMIT nem kell tenni, kizárólag a kegyelem által születtünk újjá, és tartatunk meg. Ha bármit is tenni akarnánk, újra törvény alá kerülünk, vagyis KIESÜNK a kegyelemből (még a Biblia olvasás sem azért történik, mert Isten mondja, hanem mert úgy van "indíttatása"). Ez féligazság, vagyis HAMIS. Csupán az Isteni oldalt mutatja, az emberit nem. Márpedig víztől- és Szent Szellemtől való újjászületés után is lehet szabad akaratból az igazság útján járni, és lehet a bűn útján. Fontosak tehát a döntéseink, és annak alapján való cselekedeteink. Fontosak a hit cselekedetei, melyeket az örökkévalóság számára teszünk.

Egy példa az Újszövetségből:

Mát. 13,18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát [példabeszédét, hogy mit jelent].

Mát. 13,19 Ha valaki hallja az igét [(logoszt)] a mennyeknek országáról [az Isten királyságáról] és nem érti [meg, de nem jut belátáshoz; de meg nem szívleli], eljő a gonosz és elkapja [elrabolja tőle; elragadja] azt, ami annak szívébe [bensőjébe] vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.

Mát. 13,20 A mely pedig a köves helyre  esett, [sziklás talajra hullott] ez az, aki hallja az igét [(logoszt)], és mindjárt [nagy] örömmel [ujjongással] (be)fogadja;

Mát. 13,21 De nincs gyökere benne [de nem gyökerezik meg benne], hanem csak ideig való [(proszkairosz): - rövid ideig tartó, ideiglenes, átmeneti, alkalomszerű]. Mihelyt pedig [háborúság vagy nyomorúság, vagy nehézség, baj] nyomorgatás vagy üldözés támad [következik, éri] az ige [(logosz)] miatt, azonnal [tüstént] megbotránkozik [eltántorodik, és elveszti a hitét, megbotlik, felháborodik].

Mát. 13,22 Amely pedig a tövisek [a szúrós bogáncs] közé esett [hullott], ez az, aki hallja [meghallgatja] az igét [(logoszt)] de e világnak [de a kor, (aión): a világ(korszak)] gondja [a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága [csábítása] elfojtja az igét [(logoszt)]. És gyümölcsöt nem terem [és meddő marad].

Mát. 13,23 Amely pedig a jó földbe [az eszményi, kitűnő talajba] esett, ez az, aki hallja és (meg)érti [megszívleli] az igét [(logoszt) és belátásra jut]; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit200

---

200 Márk bizonyságtétele így hangzik: „És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon (hogyan) értitek meg majd a többi példázatot? A magvető az igét hinti (veti). Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét (oda is hull az ige), de mihelyst hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja (kiragadja) a szívükbe (a beléjük) vetett igét. És hasonlóképen a köves helyre vetettek (ahol a sziklás talajra hullott a mag) azok, akik mihelyst hallják az igét, mindjárt (azonnal) örömmel fogadják, De nincsen ő bennük gyökere (mert nem gyökerezik meg bennük), hanem (ezért csak) ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad (vagy üldözést kell szenvedniük) az ige miatt, azonnal megbotránkoznak (eltántorodnak). A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét meghallják, De a világi gondok (e világ gondja) és a gazdagság csalárdsága (csábítása) és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz (ez sem hoz termést). A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét és beveszik (befogadják), és gyümölcsöt teremnek, némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit” (Márk. 4,13-20) Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „A példázat pedig ez(t jelenti): A mag az Isten beszéde (igéje). Az útfélen valók pedig azok, akik (meg)hallják (az igét); aztán eljő az ördög, és kikapja (kiragadja) az igét az ő szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. És a kősziklán valók (a sziklás földre esett) azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik (fogadják) az igét; de ezeknek nincs gyökerük (mert nem gyökerezik meg bennük), akik egy ideig hisznek, a kísértés (a megpróbáltatás) idején pedig elszakadnak (elpártolnak). És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották (az igét), de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől (és élvezeteitől) megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek (és nem érlelnek termést). Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta (igaz) és jó szívvel (hallgatják, és) megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel (termést hoznak állhatatossággal)” (Luk. 8,11-15) Már Ezékiel előre megprófétálta ezeket:  „És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (mintha népgyűlésre jönnének). S oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (de nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra (pajzán dallá lesz az a szájukban), szívük pedig nyereség után jár (és az eszük pedig nyereségen jár)” (Ezék. 33,31) Pedig: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (pusztulásba) és romlásba merítik (döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak). Ezért: Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre)” (1 Tim. 6,9-10.17) Mert: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik (elbukik); de mint a fa ága (mint a lomb), az igazak kivirágoznak (és virulnak)” (Péld. 11,28)

Hol vannak a gyökereid?

- ez a kérdés merült fel bennem a minap, és feltettem a férjemnek is. A válasz magától értetődő volt: a Mennyben! Gyökereink Isten országában vannak, nem ebben a világban. Isten országának a polgárai vagyunk, nem e világé. Mert bár e világban élünk, de nem e világ szerint. Kitörettünk a vadolajfából (a földi nemzetségünkből) és beoltattunk a szelíd olajfába, a mennyeibe, kitörettünk a földi nemzetségünkből, és beoltattunk a Krisztusiba. (Róm 11:17)

Jézus a szőlőtő, és mi rajta a szőlővesszők (Ján 15:5), Ő a gyökerünk, amely a Mennyhez kapcsol. Az Ige így mondja: És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ő benne reménykednek a pogányok. (Róm 15:12 ) Én Jézus ...vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. (Jel 22:16)

Tehát akinek Jézus Krisztus az Ura, annak a gyökere a Mennyben van! S vajon lehet-e két helyen a gyökerünk? Nyilvánvalóan nem! Nem lehet szeretni e világot is, és Istent is. Nem lehet egyszerre a világnak is, és Istennek is barátja lenni. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. (Jak 4:4) És így persze a saját magáé is...


Aki e világhoz és a mennyhez is ragaszkodik, gyökerezik - az kételméjű, kételkedő emberré válik. Aki bár ismeri Isten Igéjét, Isten akaratát, mégis az érzékszervei "jelentését" fogadja el, aki nem a Szent Szellem vezetésében jár - mert nem is tudna -, hanem a test szerint, a világ programja szerint. Így azonban nem lehet győzni (mint ahogy Izrael sem tudott győzni, amikor a 12 kiküldött emberből csak ketten ragaszkodtak Isten ígéretéhez, és kivül rekedtek Kánaán földjén)!


Tehát fontos, hogy Menny-tudatú emberek legyünk, akik Istennel járnak, hit által élnek, és a Szent Szellem vezetésére hagyatkoznak. Ez a mi részünk! Ne adjuk alább!

Az 1-ső Zsoltár: „Boldog az ki nem jár gonoszok tanácsán...

FELTÁMADÁS

Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? (Ján 11,25-26) 

Húsvétkor minden újjászületett keresztény ezt ünnepli. Vagyis azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, aki maga a Feltámadás és az Élet, VALÓBAN feltámadott! És ígérete szerint azok, aki hisznek Őbenne, szintén élnek örökkön örökké. 

Előtte persze - hacsak az Úr előbb vissza nem jön, és el nem ragadtatunk a felhőkön át elébe -, a földbe vetett maghoz hasonlóan, el(meg) kell halni. Számunkra azonban, akik már újjászülettünk víz és Szent Szellem által, a halál fogalma nem létezik. Hiszen „csupán” annyi történik, hogy Jézushoz hasonlóan átmegyünk e világból az Atyához. (Ján 13,1) Átköltözünk, ahogy az Ige mondja. Ehhez előbb letesszük a földi sátorházunkat, vagyis a testünket, amely ha „elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.” (2Kor 5:1) S mivel bízunk Istenben és az Ő ígéreteiben, ezért „szeretnénk inkább kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. (2Kor 5:8-9) 

Nemcsak hogy nem félünk a haláltól, mert számunkra már legyőzetett, hanem eredményesen küzdhetünk ellene - nem kell, hogy idő előtt elmenjünk, és másokat is megmenthetünk ettől. Sőt, kérjük, és meg is köszönjük, a 91.Zsoltár verseivel: Isten hosszú élettel elégít meg, és megmutatja az Ő szabadítását! 

Ha Krisztusban vagy, már nem test szerint élsz, hanem szellem szerint. Nem az érzékek, érzelmek, saját akaratod, gondolataid vezetnek, hanem ISTEN IGÉJE. Éppen ezért már ezt a földi élet pályát is győztesen futhatod. Ha éppen beteg vagy – tudod, hogy meggyógyultál Krisztus sebeiben, mert ez MEG VAN ÍRVA. Ha valami készül megkötözni, vagy már csapdába is estél – tudod, hogy VAN SZABADÍTÓ, aki a madarász tőréből megszabadít. És akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad! Ha pénzügyi nehézségekkel küzdesz, tudod, hogy Jézus szegénnyé lett, hogy te az Ő szegénysége által meggazdagodj. És egyáltalán – minden szellemi áldással meg vagy áldva a mennyből. És ezek alapján élsz, gondolkozol és cselekszel – mert MEG VAN ÍRVA! 

S ha végül elérkezett az Istentől kapott hosszú élete végéhez, a hívő embernek nem kell megbetegednie ahhoz, hogy elköltözzön! Nincs rászorulva kórházra, szenvedésre, megalázó, kiszolgáltatott helyzetekre. Bevégezve a szolgálatot, a feladatot, amit Isten az emberre bízott, megtörténhet ez olyan spontán módon, ahogy sok Isten embere is tette: egyszerűen elalszik. 

Összefoglalva tehát: Jézus Krisztus legyőzte, megsemmisítette a halált - a szellemi, a VÉGLEGES halált, amely miatt nyugtalan és retteg minden ember egész életében. De akik újjászülettek Krisztusban, már nem halnak meg! Ehhez már semmit sem lehet hozzátenni, ez elvégzett dolog. S mi van a fizikai halállal? Ez már nem ad okot a félelemre, mert tudjuk hová megyünk. 

Miért is félnénk? Hiszen a fizikai halál, a test letevése "csupán" annyit jelent, mint amikor sátort bontasz. S tudod, hogy valahol máshol újra felvered. Számunkra tehát, akik már feltámadtunk a Krisztussal (szellemünkben), a halál nem kárhozat, nem megsemmisülés, nem a nihil, és nem is felolvadás valamiféle „közösben”. Hanem elköltözés a mennyei hajlékba. Tovább élni odaát a feltámadott Krisztussal, a mi Urunkkal – örökké. Érdemes hát megharcolni a hit szép harcát, és végig futni a pályát - egészen a célig. 

(Arról a hitről is olvashatsz, amely bevisz a célba, Megalkuvás nélküli hit címmel.) 

Ha még a halál fogságában vagy, mert még nem találkoztál az Élet Fejedelmével - aki egyedül képes neked örökéletet adni, ha befogadod Őt a szívedbe - itt van rá lehetőséged azáltal, hogy elmondasz egy imát, amit a lap közepet áján találsz. 

Igék: 

Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. (Máté 27:64) 

Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr. (Máté 28:6) 

És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek. (Máté 28:7) 

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, (Luk 24:6) 

Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak! (Luk 24:34) 

Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból. (Apcs 10:41) 

Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, (Róm 6:9) 

Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. (1Kor 15:20) 

Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. (1Thess 4:14) 

Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak. (Apcs 24:15) 

Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. (1Kor 15:21) 

Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; (1Kor 15:42) 

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, (1Pét 1:3)

Goethe: Boldogság

A Boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.