Van egy tévtanítás, amely - többek között - azt hangsúlyozza, nekünk SEMMIT nem kell tenni, kizárólag a kegyelem által születtünk újjá, és tartatunk meg. Ha bármit is tenni akarnánk, újra törvény alá kerülünk, vagyis KIESÜNK a kegyelemből (még a Biblia olvasás sem azért történik, mert Isten mondja, hanem mert úgy van "indíttatása"). Ez féligazság, vagyis HAMIS. Csupán az Isteni oldalt mutatja, az emberit nem. Márpedig víztől- és Szent Szellemtől való újjászületés után is lehet szabad akaratból az igazság útján járni, és lehet a bűn útján. Fontosak tehát a döntéseink, és annak alapján való cselekedeteink. Fontosak a hit cselekedetei, melyeket az örökkévalóság számára teszünk.
Egy példa az Újszövetségből:
Mát. 13,18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát [példabeszédét, hogy mit jelent].
Mát. 13,19 Ha valaki hallja az igét [(logoszt)] a mennyeknek országáról [az Isten királyságáról] és nem érti [meg, de nem jut belátáshoz; de meg nem szívleli], eljő a gonosz és elkapja [elrabolja tőle; elragadja] azt, ami annak szívébe [bensőjébe] vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.
Mát. 13,20 A mely pedig a köves helyre esett, [sziklás talajra hullott] ez az, aki hallja az igét [(logoszt)], és mindjárt [nagy] örömmel [ujjongással] (be)fogadja;
Mát. 13,21 De nincs gyökere benne [de nem gyökerezik meg benne], hanem csak ideig való [(proszkairosz): - rövid ideig tartó, ideiglenes, átmeneti, alkalomszerű]. Mihelyt pedig [háborúság vagy nyomorúság, vagy nehézség, baj] nyomorgatás vagy üldözés támad [következik, éri] az ige [(logosz)] miatt, azonnal [tüstént] megbotránkozik [eltántorodik, és elveszti a hitét, megbotlik, felháborodik].
Mát. 13,22 Amely pedig a tövisek [a szúrós bogáncs] közé esett [hullott], ez az, aki hallja [meghallgatja] az igét [(logoszt)] de e világnak [de a kor, (aión): a világ(korszak)] gondja [a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága [csábítása] elfojtja az igét [(logoszt)]. És gyümölcsöt nem terem [és meddő marad].
Mát. 13,23 Amely pedig a jó földbe [az eszményi, kitűnő talajba] esett, ez az, aki hallja és (meg)érti [megszívleli] az igét [(logoszt) és belátásra jut]; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit200
200 Márk bizonyságtétele így hangzik: „És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon (hogyan) értitek meg majd a többi példázatot? A magvető az igét hinti (veti). Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét (oda is hull az ige), de mihelyst hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja (kiragadja) a szívükbe (a beléjük) vetett igét. És hasonlóképen a köves helyre vetettek (ahol a sziklás talajra hullott a mag) azok, akik mihelyst hallják az igét, mindjárt (azonnal) örömmel fogadják, De nincsen ő bennük gyökere (mert nem gyökerezik meg bennük), hanem (ezért csak) ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad (vagy üldözést kell szenvedniük) az ige miatt, azonnal megbotránkoznak (eltántorodnak). A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét meghallják, De a világi gondok (e világ gondja) és a gazdagság csalárdsága (csábítása) és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz (ez sem hoz termést). A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét és beveszik (befogadják), és gyümölcsöt teremnek, némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit” (Márk. 4,13-20) Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „A példázat pedig ez(t jelenti): A mag az Isten beszéde (igéje). Az útfélen valók pedig azok, akik (meg)hallják (az igét); aztán eljő az ördög, és kikapja (kiragadja) az igét az ő szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. És a kősziklán valók (a sziklás földre esett) azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik (fogadják) az igét; de ezeknek nincs gyökerük (mert nem gyökerezik meg bennük), akik egy ideig hisznek, a kísértés (a megpróbáltatás) idején pedig elszakadnak (elpártolnak). És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották (az igét), de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől (és élvezeteitől) megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek (és nem érlelnek termést). Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta (igaz) és jó szívvel (hallgatják, és) megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel (termést hoznak állhatatossággal)” (Luk. 8,11-15) Már Ezékiel előre megprófétálta ezeket: „És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (mintha népgyűlésre jönnének). S oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (de nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra (pajzán dallá lesz az a szájukban), szívük pedig nyereség után jár (és az eszük pedig nyereségen jár)” (Ezék. 33,31) Pedig: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (pusztulásba) és romlásba merítik (döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak). Ezért: Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre)” (1 Tim. 6,9-10.17) Mert: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik (elbukik); de mint a fa ága (mint a lomb), az igazak kivirágoznak (és virulnak)” (Péld. 11,28)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése