Mát. 16,24 Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét [(sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//], és kövessen engem.
Mát. 16,25 Mert aki meg akarja tartani [menteni] az ő életét, elveszti [pusztulásba viszi megsemmisíti, romlásba viszi] azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja [megszerzi, megnyeri] azt237
Mát. 16,26 Mert mit használ [ugyan mi haszna lenne abból] az embernek, ha az egész világot [(koszmosz) világ(egyetemet), teremtett világot] megnyeri [megszerzi] is, de az ő lelkében kárt vall [de életével, önmagával fizet érte, és elveszíti az életét, és az ő élete kárba veszne]? Avagy micsoda váltságot [váltságdíjat] adhat az ember az ő lelkéért [az ő életéért; Mit tud majd fizetni azért, hogy visszakapja az életét; avagy mit adhat az ember cserébe az ő életéért]?
Mát. 16,27 Mert az embernek Fia [Emberfia] eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival [angyalai kíséretében]; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete [kinek-kinek tettei] szerint238
237 A görög szöveg szerint ez a kijelentés jelenti a fizikai, biológiai élet elvesztését is, azaz: meghalni az Úrért, de önmegtagadást és önfeláldozó életet is jelent, (és nem önpusztítást). Ez azt is kifejezi, hogy valaki már az élete sorén sem önmagának él, nem a saját akaratának, vágyainak, érzelmeinek, gondolatainak a beteljesítésére összpontosít, hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli alá, s tagadja meg, ha kell – azaz „elpusztítja”, „elveszti” – az életét másokért.
238 Az Úr Jézus kijelentése Márk szerint: „A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani (menteni) az ő életét (önmagát), elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét (önmagát) én érettem és az evangéliumért, az megtalálja (megmenti) azt. Mert mit használ (ugyanis) az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében (életében, önmagában) pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul (váltságdíjul) az ő lelkéért (életéért, önmagáért)? Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (nemzedék előtt), az embernek Fia (az Emberfia) is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,34-38) Már Dávid így prófétál: „Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Minthogy lelküknek (életüknek) váltsága drága, abba kell hagynia örökre; (Más fordítás: „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla)” (Zsolt. 49,8-9) Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás// minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani (menteni) az ő életét (önmagát), elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét (önmagát) én érettem, az megtartja (megmenti) azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy magában kárt vall (vagy magát romlásba viszi)? Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia (az Emberfia) is szégyellni fogja azt, mikor eljő az Ő(maga) dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval” (Luk. 9,23-26) És így folytatja az Úr Jézus: „Aki inkább szereti [(phileó): jobban kedveli] atyját és anyját, hogynem engemet [jobban ragaszkodik apjához vagy anyjához semmint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki inkább szereti [jobban kedveli] fiát és leányát, hogynem engemet [jobban ragaszkodik fiához és leányához, mint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi [aki nem fogadja el] az ő keresztjét [(sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//] és úgy nem követ [nem kísér] engem [nem csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam], nem méltó én hozzám [ugyancsak nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon]. Aki megtalálja az ő életét [aki próbálja megtartani az életét, önmagát], elveszti [pusztulásba viszi] azt; és aki elveszti [pusztulásba viszi] az ő életét (önmagát) én érettem [én miattam], megtalálja [megmenti] azt” (Mát. 10,37-39) Lukács így idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli (miszeó: kevésbé szeret, vagy választ, mögé helyez. (Tehát a mondat így hangzik: aki kevésbé szeret atyjánál, anyjánál, feleségénél, gyermekeinél, testvéreinél, vagy mögéjük helyez, és őket választja…) az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét (életét) is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő (maga) keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom” (Luk. 14,26.27) Léviről (jelentése: kísér, csatlakozik, kötődik) – példaként minden hívő számára – így prófétál Mózes: „Aki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról. Nem láttam őt. És az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt (nem néz se apjára, se anyjára, nem ismerte el testvéreit, nem akart tudni fiairól); mert megtartották a te beszédedet (parancsodat), és ragaszkodtak szövetségedhez (és megőrizték)” (5 Móz. 33,9) János apostol is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el//meg//hal, sok gyümölcsöt terem (sokszoros termést hoz). Aki szereti a maga életét (önmagát), elveszti azt (elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (miszeó: kevésbé szereti, vagy választja) a maga életét (önmagát) e világon, örök életre tartja (őrzi) meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26) Mert: „Valaki igyekezik (törekszik) az ő életét megtartani (megőrizni), elveszti (elpusztítja, romlásba viszi) azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti (dzóogoneó): megtartja, életben tartja, életre kelti) azt” (Luk. 17,33) Pál apostol így inti a mindenkorban élő keresztényeket: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó): A szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány]” (2 Kor. 5,10) És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11) „Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16) Ezért figyelmeztet az apostol: „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé” (Róm. 14,10) Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13) „Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6)
A Mammon hatalma, az öntelt hatalom és az anyagiak előtérbe helyezése
VálaszTörléssajnos az emberek túlnyomó többségénél meghatározóvá vált.Ezért lelkük eltorzult világában mérhetetlen szenvedést, bánatot, pusztítást okoznak sok-sok embertársuknak. Önmaguknak élnek, más semmi és senki sem számít, mintha örökké élnének ezen a Földön s tetteikről nem tartoznának majd elszámolni senkinek.Az ilyenek önmagukból kiölik a lelket,teljes szeretetlenségben egész életükben.De meglesz méltó jutalmuk,csak akkor már késő lesz.