Jézus Krisztus feltámadott Úr!

Németországból érkezett a kínai Jün testvér, vagyis nevét magyarra lefordítva, a mennyei vagy másként hit-ember, aki ezekben a napokban hazánkban prédikál. A gyülekezeteket végig járva hirdeti, hogy Jézus Krisztus feltámadott Úr! Az élete bizonyság erre: Kínában börtönbüntetés várt - és vár még ma is - a keresztény prédikátorokra, s ő korán elkezdte a szolgálatot. A fiával volt éppen előrehaladott terhes a felesége – az asszonyt később szintén letartóztatták a hite miatt – amikor Jün testvér először fogságba került. A gyermek világra jövetele csoda volt, mert a rendőrség már az abortusz idejét is meghatározta, de a bébi egy nappal a kitűzött időpont előtt egy nappal megszületett. A szülők előtte az Úrnak ajánlották az életét. Ma a 23 éves fiatalember, aki szintén beszélt röviden, Németországban szolgál mint ifjúsági pásztor.

Kínában egy keresztény szolgálót nem a teológiai felkészültsége „méri”, hanem hogy hány évet volt börtönben. Amikor először akarták letartóztatni, a rokonai neve után érdeklődtek a rendőrök, hogy a rokonait is elfoghassák. Ő azt válaszolta: apám a kimeríthetetlen áldás, anyám a hit, remény szeretet, az öcsém Jézus szeretete, a bátyám pedig Jézus visszajövetele. Majd tovább faggatták, hogy hol lakik? Mire ő: az evangélium faluban. Ekkor a rendőrök bolondnak gondolták, de később azonosították a papírjai alapján.
Jün testvér először négy évet, majd még több részletben sok évet töltött fogságban a hite miatt, súlyos kínzásoknak kitéve. Ezekről, s az életéről „A mennyei ember” c. könyvben lehet részletesen olvasni. Fogságának utolsó idejében már a szíve is gyenge volt – de nyilvánvalóan meggyógyította őt az Úr, olyan erővel és kenettel prédikált.


Ami megragadott, az az erő, dinamizmus, és sziklaszilárd meggyőződés Krisztusról, amely végül kihozta őt a börtönből. Az a beszéd hozta őt ki, és tartotta meg a mai napig, amit Jézustól hallott, amikor egy alkalommal több testvérrel együtt letartóztatták, s ők elkezdtek hangosan kiabálni: "Jézus, elfogtak a rendőrök!" Az Úr pedig csöndesen azt mondta: „tudok róla. Tudok rólad – és minden helyzetben veled vagyok. Bármi történjen, bárhol is légy.”
Azóta járja a világot, és tesz tanúságot a hitéről. Bár amikor utoljára börtönben volt Kínában, elmondása szerint elfogta a kételkedés és reménytelenség. Mindkét lába eltörve, a lelke is összezúzva - ott feküdt a padlón egy éjszaka, amikor szólt hozzá az Úr: kelj fel és menj! Ő erre csak azt válaszolta: de Uram, be van zárva az ajtó! Az Úr azonban megismételte: kelj fel, és menj! Ő nehezen felállt, és szabályosan kisétált a börtönből. A lábai csodálatos módon megerősödtek, és meggyógyultak, ami csak később jutott el a tudatáig. A kapuk mind megnyíltak előtte, és ő, Péter apostolhoz hasonlóan, csak átsétált rajtuk. Kint várta egy taxi, s azzal egy testvér közösségbe hajtott, ahol már előre el volt számára készítve egy szoba. Ahogy erről beszélt, hangján még mindig érezhető volt az események feletti döbbenet.


A súlyos fizikai bántalmazást és kínzást sok szolgáló nem bírta és feladták hitüket. De ő meghozta a súlyos döntést: bármilyen nehéz is, kész Jézus Krisztusért az életét is feláldozni, mártír halált halni, ha kell, de nem akart visszafordulni, megfutamodni. Szavait tűz járta át, ahogy hirdette: Maocetung meghalt – de Krisztus feltámadt, és él! Az Ő országa és hatalma minden hatalom fölött áll! S Ő kész csodát tenni, ha kell, a súlyos börtönajtókat is kinyitni az övéiért, ugyanúgy, ahogy azt közel 2000 évvel ezelőtt is megtette.
(orb-a)

Az igazi SZABADSÁG

Találkozás a boldogsággal. Hétvégén, a nagy nyüzsgésből úton hazafelé, a kocsi rádióján fogtunk egy keresztény adót, ahol néhány vallomás hangzott el arról, hogyan változott meg azoknak az élete, akik találkoztak Jézussal. Hárman beszéltek, és mindegyikük azt mondta el, hogy azelőtt bűnözők voltak, és üres volt az életük. Mióta a Megváltóval élnek, azóta tisztán, örömmel és szabadon élnek - a börtön falai között is. Egyikük dalokat, Istent dicsőítő dalokat is szerzett, amiből énekeltek néhányat. Az egyikből két sor megmaradt: akinek Krisztusa van, annak örökélete van. Akinek Krisztusa van, annak barátja Isten Fia. Megdöbbentő, szívszorító vallomások voltak ezek. S arra gondoltam, milyen relatív a szabadság. Hányan élnek abban a hiszemben, hogy szabadok, pedig rabságban vannak. Hiszen, ha jól belegondolunk, a börtön nem kívül van, hanem belül. Mint ahogy a szabadság sem kint van, henem bent. Jézus szavai jutottak eszembe: azért jöttem, "hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek..." És: "akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad." Nos, ez történt ezekkel az emberekkel is. És mindazokkal, akik lehet hogy látszólag szabadok, de igazából foglyok. Milyen jó, hogy tényleg létezik a szabadság, az igazi, a valóságos szabadság! Tulajdonképpen erről szól a KARÁCSONY.