Magvető példázata - bővített Biblia - Máté evangélium 13. fejezetéből

Van egy tévtanítás, amely - többek között - azt hangsúlyozza, nekünk SEMMIT nem kell tenni, kizárólag a kegyelem által születtünk újjá, és tartatunk meg. Ha bármit is tenni akarnánk, újra törvény alá kerülünk, vagyis KIESÜNK a kegyelemből (még a Biblia olvasás sem azért történik, mert Isten mondja, hanem mert úgy van "indíttatása"). Ez féligazság, vagyis HAMIS. Csupán az Isteni oldalt mutatja, az emberit nem. Márpedig víztől- és Szent Szellemtől való újjászületés után is lehet szabad akaratból az igazság útján járni, és lehet a bűn útján. Fontosak tehát a döntéseink, és annak alapján való cselekedeteink. Fontosak a hit cselekedetei, melyeket az örökkévalóság számára teszünk.

Egy példa az Újszövetségből:

Mát. 13,18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát [példabeszédét, hogy mit jelent].

Mát. 13,19 Ha valaki hallja az igét [(logoszt)] a mennyeknek országáról [az Isten királyságáról] és nem érti [meg, de nem jut belátáshoz; de meg nem szívleli], eljő a gonosz és elkapja [elrabolja tőle; elragadja] azt, ami annak szívébe [bensőjébe] vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.

Mát. 13,20 A mely pedig a köves helyre  esett, [sziklás talajra hullott] ez az, aki hallja az igét [(logoszt)], és mindjárt [nagy] örömmel [ujjongással] (be)fogadja;

Mát. 13,21 De nincs gyökere benne [de nem gyökerezik meg benne], hanem csak ideig való [(proszkairosz): - rövid ideig tartó, ideiglenes, átmeneti, alkalomszerű]. Mihelyt pedig [háborúság vagy nyomorúság, vagy nehézség, baj] nyomorgatás vagy üldözés támad [következik, éri] az ige [(logosz)] miatt, azonnal [tüstént] megbotránkozik [eltántorodik, és elveszti a hitét, megbotlik, felháborodik].

Mát. 13,22 Amely pedig a tövisek [a szúrós bogáncs] közé esett [hullott], ez az, aki hallja [meghallgatja] az igét [(logoszt)] de e világnak [de a kor, (aión): a világ(korszak)] gondja [a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága [csábítása] elfojtja az igét [(logoszt)]. És gyümölcsöt nem terem [és meddő marad].

Mát. 13,23 Amely pedig a jó földbe [az eszményi, kitűnő talajba] esett, ez az, aki hallja és (meg)érti [megszívleli] az igét [(logoszt) és belátásra jut]; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit200

---

200 Márk bizonyságtétele így hangzik: „És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon (hogyan) értitek meg majd a többi példázatot? A magvető az igét hinti (veti). Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét (oda is hull az ige), de mihelyst hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja (kiragadja) a szívükbe (a beléjük) vetett igét. És hasonlóképen a köves helyre vetettek (ahol a sziklás talajra hullott a mag) azok, akik mihelyst hallják az igét, mindjárt (azonnal) örömmel fogadják, De nincsen ő bennük gyökere (mert nem gyökerezik meg bennük), hanem (ezért csak) ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad (vagy üldözést kell szenvedniük) az ige miatt, azonnal megbotránkoznak (eltántorodnak). A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét meghallják, De a világi gondok (e világ gondja) és a gazdagság csalárdsága (csábítása) és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz (ez sem hoz termést). A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét és beveszik (befogadják), és gyümölcsöt teremnek, némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit” (Márk. 4,13-20) Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „A példázat pedig ez(t jelenti): A mag az Isten beszéde (igéje). Az útfélen valók pedig azok, akik (meg)hallják (az igét); aztán eljő az ördög, és kikapja (kiragadja) az igét az ő szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. És a kősziklán valók (a sziklás földre esett) azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik (fogadják) az igét; de ezeknek nincs gyökerük (mert nem gyökerezik meg bennük), akik egy ideig hisznek, a kísértés (a megpróbáltatás) idején pedig elszakadnak (elpártolnak). És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották (az igét), de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől (és élvezeteitől) megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek (és nem érlelnek termést). Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta (igaz) és jó szívvel (hallgatják, és) megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel (termést hoznak állhatatossággal)” (Luk. 8,11-15) Már Ezékiel előre megprófétálta ezeket:  „És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (mintha népgyűlésre jönnének). S oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (de nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra (pajzán dallá lesz az a szájukban), szívük pedig nyereség után jár (és az eszük pedig nyereségen jár)” (Ezék. 33,31) Pedig: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (pusztulásba) és romlásba merítik (döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak). Ezért: Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre)” (1 Tim. 6,9-10.17) Mert: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik (elbukik); de mint a fa ága (mint a lomb), az igazak kivirágoznak (és virulnak)” (Péld. 11,28)

Hol vannak a gyökereid?

- ez a kérdés merült fel bennem a minap, és feltettem a férjemnek is. A válasz magától értetődő volt: a Mennyben! Gyökereink Isten országában vannak, nem ebben a világban. Isten országának a polgárai vagyunk, nem e világé. Mert bár e világban élünk, de nem e világ szerint. Kitörettünk a vadolajfából (a földi nemzetségünkből) és beoltattunk a szelíd olajfába, a mennyeibe, kitörettünk a földi nemzetségünkből, és beoltattunk a Krisztusiba. (Róm 11:17)

Jézus a szőlőtő, és mi rajta a szőlővesszők (Ján 15:5), Ő a gyökerünk, amely a Mennyhez kapcsol. Az Ige így mondja: És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ő benne reménykednek a pogányok. (Róm 15:12 ) Én Jézus ...vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. (Jel 22:16)

Tehát akinek Jézus Krisztus az Ura, annak a gyökere a Mennyben van! S vajon lehet-e két helyen a gyökerünk? Nyilvánvalóan nem! Nem lehet szeretni e világot is, és Istent is. Nem lehet egyszerre a világnak is, és Istennek is barátja lenni. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. (Jak 4:4) És így persze a saját magáé is...


Aki e világhoz és a mennyhez is ragaszkodik, gyökerezik - az kételméjű, kételkedő emberré válik. Aki bár ismeri Isten Igéjét, Isten akaratát, mégis az érzékszervei "jelentését" fogadja el, aki nem a Szent Szellem vezetésében jár - mert nem is tudna -, hanem a test szerint, a világ programja szerint. Így azonban nem lehet győzni (mint ahogy Izrael sem tudott győzni, amikor a 12 kiküldött emberből csak ketten ragaszkodtak Isten ígéretéhez, és kivül rekedtek Kánaán földjén)!


Tehát fontos, hogy Menny-tudatú emberek legyünk, akik Istennel járnak, hit által élnek, és a Szent Szellem vezetésére hagyatkoznak. Ez a mi részünk! Ne adjuk alább!

Az 1-ső Zsoltár: „Boldog az ki nem jár gonoszok tanácsán...

FELTÁMADÁS

Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él; És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt? (Ján 11,25-26) 

Húsvétkor minden újjászületett keresztény ezt ünnepli. Vagyis azt, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus, aki maga a Feltámadás és az Élet, VALÓBAN feltámadott! És ígérete szerint azok, aki hisznek Őbenne, szintén élnek örökkön örökké. 

Előtte persze - hacsak az Úr előbb vissza nem jön, és el nem ragadtatunk a felhőkön át elébe -, a földbe vetett maghoz hasonlóan, el(meg) kell halni. Számunkra azonban, akik már újjászülettünk víz és Szent Szellem által, a halál fogalma nem létezik. Hiszen „csupán” annyi történik, hogy Jézushoz hasonlóan átmegyünk e világból az Atyához. (Ján 13,1) Átköltözünk, ahogy az Ige mondja. Ehhez előbb letesszük a földi sátorházunkat, vagyis a testünket, amely ha „elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való házunk a mennyben.” (2Kor 5:1) S mivel bízunk Istenben és az Ő ígéreteiben, ezért „szeretnénk inkább kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz. Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, néki kedvesek legyünk. (2Kor 5:8-9) 

Nemcsak hogy nem félünk a haláltól, mert számunkra már legyőzetett, hanem eredményesen küzdhetünk ellene - nem kell, hogy idő előtt elmenjünk, és másokat is megmenthetünk ettől. Sőt, kérjük, és meg is köszönjük, a 91.Zsoltár verseivel: Isten hosszú élettel elégít meg, és megmutatja az Ő szabadítását! 

Ha Krisztusban vagy, már nem test szerint élsz, hanem szellem szerint. Nem az érzékek, érzelmek, saját akaratod, gondolataid vezetnek, hanem ISTEN IGÉJE. Éppen ezért már ezt a földi élet pályát is győztesen futhatod. Ha éppen beteg vagy – tudod, hogy meggyógyultál Krisztus sebeiben, mert ez MEG VAN ÍRVA. Ha valami készül megkötözni, vagy már csapdába is estél – tudod, hogy VAN SZABADÍTÓ, aki a madarász tőréből megszabadít. És akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad! Ha pénzügyi nehézségekkel küzdesz, tudod, hogy Jézus szegénnyé lett, hogy te az Ő szegénysége által meggazdagodj. És egyáltalán – minden szellemi áldással meg vagy áldva a mennyből. És ezek alapján élsz, gondolkozol és cselekszel – mert MEG VAN ÍRVA! 

S ha végül elérkezett az Istentől kapott hosszú élete végéhez, a hívő embernek nem kell megbetegednie ahhoz, hogy elköltözzön! Nincs rászorulva kórházra, szenvedésre, megalázó, kiszolgáltatott helyzetekre. Bevégezve a szolgálatot, a feladatot, amit Isten az emberre bízott, megtörténhet ez olyan spontán módon, ahogy sok Isten embere is tette: egyszerűen elalszik. 

Összefoglalva tehát: Jézus Krisztus legyőzte, megsemmisítette a halált - a szellemi, a VÉGLEGES halált, amely miatt nyugtalan és retteg minden ember egész életében. De akik újjászülettek Krisztusban, már nem halnak meg! Ehhez már semmit sem lehet hozzátenni, ez elvégzett dolog. S mi van a fizikai halállal? Ez már nem ad okot a félelemre, mert tudjuk hová megyünk. 

Miért is félnénk? Hiszen a fizikai halál, a test letevése "csupán" annyit jelent, mint amikor sátort bontasz. S tudod, hogy valahol máshol újra felvered. Számunkra tehát, akik már feltámadtunk a Krisztussal (szellemünkben), a halál nem kárhozat, nem megsemmisülés, nem a nihil, és nem is felolvadás valamiféle „közösben”. Hanem elköltözés a mennyei hajlékba. Tovább élni odaát a feltámadott Krisztussal, a mi Urunkkal – örökké. Érdemes hát megharcolni a hit szép harcát, és végig futni a pályát - egészen a célig. 

(Arról a hitről is olvashatsz, amely bevisz a célba, Megalkuvás nélküli hit címmel.) 

Ha még a halál fogságában vagy, mert még nem találkoztál az Élet Fejedelmével - aki egyedül képes neked örökéletet adni, ha befogadod Őt a szívedbe - itt van rá lehetőséged azáltal, hogy elmondasz egy imát, amit a lap közepet áján találsz. 

Igék: 

Parancsold meg azért, hogy őrizzék a sírt harmadnapig, nehogy az ő tanítványai odamenvén éjjel, ellopják őt és azt mondják a népnek: Feltámadott a halálból; és az utolsó hitetés gonoszabb legyen az elsőnél. (Máté 27:64) 

Nincsen itt, mert feltámadott, amint megmondotta volt. Jertek, lássátok a helyet, ahol feküdt vala az Úr. (Máté 28:6) 

És menjetek gyorsan és mondjátok meg az ő tanítványainak, hogy feltámadott a halálból; és ímé előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, ímé megmondottam néktek. (Máté 28:7) 

Nincs itt, hanem feltámadott: emlékezzetek rá, mint beszélt néktek, még mikor Galileában volt, (Luk 24:6) 

Kik ezt mondják vala: Feltámadott az Úr bizonnyal, és megjelent Simonnak! (Luk 24:34) 

Nem az egész népnek, hanem az Istentől eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk ő vele, minekutána feltámadott halottaiból. (Apcs 10:41) 

Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, (Róm 6:9) 

Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak. (1Kor 15:20) 

Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadott, azonképpen az Isten is előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által ő vele együtt. (1Thess 4:14) 

Reménységem lévén az Istenben, hogy amit ezek maguk is várnak, lesz feltámadásuk a halottaknak, mind igazaknak, mind hamisaknak. (Apcs 24:15) 

Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is. (1Kor 15:21) 

Épenígy a halottak feltámadása is. Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; (1Kor 15:42) 

Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, aki az ő nagy irgalmassága szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámadása által, (1Pét 1:3)

Goethe: Boldogság

A Boldogságot nem lehet ajándékba kapni, Egyetlen titka: adni, mindig csak adni.Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, És sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.

Einstein és az ateista professzor

Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki: 
Prof: Hiszel Istenben?
Diák: Teljes mértékben, uram.
Prof: Jó-e Isten?
Diák: Természetesen.
Prof: Mindenható-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
Diák: (a diák hallgat)
Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye?
Diák: (a diák hallgat)
Prof: Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
Diák: Igen.
Prof: Jó-e Sátán?
Diák: Nem.
Prof: Honnan származik Sátán?
Diák: Istentől?
Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
Diák: Igen.
Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
Diák: Igen.
Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
Diák: Igen.
Prof: Tehát ki teremtette a bűnt?
Diák: (a diák nem válaszol)
Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
Diák: Igen, uram.
Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
Diák: (a diák nem felel)
Prof: A tudomány állítása szerint 5 érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
Diák: Nem, uram.
Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
Diák: Nem, uram.
Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
Diák: Nem, uram, attól tartok nem.
Prof: És mégis hiszel benne?
Diák: Igen.
Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?
Diák: Semmit. Nekem csak a hitem van.
Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
Diák: Professzor, létezik-e a hő?
Prof: Igen.
Diák: És létezik-e a hideg?
Prof: Igen.
Diák: Nem, uram. Nem létezik.
(Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.)
Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet fehér hőnk, kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. 458 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ellentéte a hőnek, uram, hanem a hiánya.
(Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.)
Diák: És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk az éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
Prof: Tehát, mire akarsz rámutatni mindezzel, fiatalember?
Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni. Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket megértette volna. Ha a halált az élet ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: csak annak hiánya.
Diák: Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy majmoktól származnak?
Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?
(A professzor mosolyogva megrázza a fejét, kezdi látni, mi lesz a vita kimenetele.)
Diák: Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?
(Nagy zajongás támad az osztályban.)
Diák: Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?
(Az osztály nevetésben tör ki).
Diák: Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?.... Úgy tűnik, senki nem tette. Tehát, a tapasztalati állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?
(A teremben síri csend. A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.)
Prof: Azt hiszem, hit alapján kell elfogadnod, fiam.
Diák: Erről van szó, uram! Ember és Isten között a hit a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője.
A diák...Albert Einstein volt.

„A tudomány vallás nélkül sánta, a vallás tudomány nélkül vak.”
– Albert Einstein

Lelkiismeret

A lelkiismeret olyan, mint egy háromsarkú kis tárgy benned. Amikor rosszat teszel, megfordul, és nagyon nagy fájdalmat okoz. Ha azonban továbbra is rosszat teszel, olyan sokszor megfordul, hogy lekopnak a sarkai, és többé nem okoz fájdalmat a rossz miatt. 

A titkos tudomány

Az okkult szó jelentése titkos, rejtett. Alapvetően a szellemvilágra utal, mely a fizikai érzékszervek elől rejtve van, de bizonyos technikákkal be lehet hatolni ebbe az ismeretlen dimenzióba. Az Isten által tiltott behatolási, ismeretszerzési módok összefoglaló neve az okkultizmus.

Az okkult szó jelentése titkos, rejtett. Alapvetően a szellemvilágra utal, mely a fizikai érzékszervek elől rejtve van, de bizonyos technikákkal be lehet hatolni ebbe az ismeretlen dimenzióba. Az Isten által tiltott behatolási, ismeretszerzési módok összefoglaló neve az okkultizmus. Ide tartozik többek között a keleti misztika, a varázslás minden formája, fehér-fekete mágia, jövendőmondás, jóslás, asztrológia, sámánizmus, sátánizmus,  levitáció, meditáció, jóga, halott idézés (másként szellem idézés, ún. asztal-táncoltatás), ingázás, bioenergia, és még nagyon sok más. Ezen tevékenységek során mindig sátáni erőkkel kerül kapcsolatba az ember, és Isten szemében ezek nagyon súlyos bűnök. A legnagyobb probléma az, hogy aki ezt "műveli", akarva-akaratlanul, akár tudatlanul is, a szellemvilág sötét oldalára kerül.

5Móz 18:10-12  Ne találtassék te közötted, aki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló; Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző; Mert mind útálja az Úr, aki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.


S hová vezet az okkultizmus? A rejtett, titkos tudomány feszegetése? Hogy milyen következményei lehetnek, ha a természetfelettibe téved az ember, de nem Jézuson keresztül?  Itt olvashatsz mindenlehetseges.shp.hu/hpc/web.php egy írást, amely egy megtörtént esetről szól, főszereplője valóságos személy, aki mindezt átélte - és csak Jézus Krisztusnak köszönheti, hogy nem őrült meg, nem halt meg, és nem a pokol kínjait szenvedi. Ne higgyünk hát minden szellemnek, és ne kacérkodjunk a vonzó ismeretlennel (még ha látszólag csupán kanalak és villák hajlítgatásáról van is szó) amely olyan rabságba dönthet, mielőtt észbe kapnánk, hogy nincs az az ember, aki kiszabadíthat! Csak Jézus! Ő viszont ezt meg tudja, és meg is akarja tenni! Lehetsz bármilyen mélyen, bármilyen fogságban - ha segítségül hívod Őt, a bilincs leoldódik! Ezt főhősünk is tapasztalta, és azóta hirdeti Isten végtelen kegyelmét, amely ma is szabadítással, gyógyítással, örök élettel hajol le hozzánk, emberekhez.

SZOLGÁLAT

Sophie, a súrolóasszony keresztyén volt. Abban a nagy épületben, ahol dolgozott, megszólította egy úriember: „Mondd, Sophie, igaz az, hogy keresztyén vagy?” „Igen, uram. A Király gyermeke vagyok” – válaszolta azonnal. „Ó, akkor neked hercegnőnek kell lenned, hiszen Isten a Királyod.” 

„Igenis, az vagyok.” „Nos, ha Isten a te Atyád, és hercegnő vagy mint a Király gyermeke, nem gondolod, hogy méltóságodon aluli az, hogy New York Cityben súrold ezeket a szennyes lépcsőket?” Sophie kedvesen válaszolt: „Ebben semmi megaláztatás nincs. Látja, én nem a főnökömnek súrolom ezeket a lépcsőket, hanem Jézus Krisztusnak, az én Megváltómnak!”

Jézus Krisztus feltámadott Úr!

Németországból érkezett a kínai Jün testvér, vagyis nevét magyarra lefordítva, a mennyei vagy másként hit-ember, aki ezekben a napokban hazánkban prédikál. A gyülekezeteket végig járva hirdeti, hogy Jézus Krisztus feltámadott Úr! Az élete bizonyság erre: Kínában börtönbüntetés várt - és vár még ma is - a keresztény prédikátorokra, s ő korán elkezdte a szolgálatot. A fiával volt éppen előrehaladott terhes a felesége – az asszonyt később szintén letartóztatták a hite miatt – amikor Jün testvér először fogságba került. A gyermek világra jövetele csoda volt, mert a rendőrség már az abortusz idejét is meghatározta, de a bébi egy nappal a kitűzött időpont előtt egy nappal megszületett. A szülők előtte az Úrnak ajánlották az életét. Ma a 23 éves fiatalember, aki szintén beszélt röviden, Németországban szolgál mint ifjúsági pásztor.

Kínában egy keresztény szolgálót nem a teológiai felkészültsége „méri”, hanem hogy hány évet volt börtönben. Amikor először akarták letartóztatni, a rokonai neve után érdeklődtek a rendőrök, hogy a rokonait is elfoghassák. Ő azt válaszolta: apám a kimeríthetetlen áldás, anyám a hit, remény szeretet, az öcsém Jézus szeretete, a bátyám pedig Jézus visszajövetele. Majd tovább faggatták, hogy hol lakik? Mire ő: az evangélium faluban. Ekkor a rendőrök bolondnak gondolták, de később azonosították a papírjai alapján.
Jün testvér először négy évet, majd még több részletben sok évet töltött fogságban a hite miatt, súlyos kínzásoknak kitéve. Ezekről, s az életéről „A mennyei ember” c. könyvben lehet részletesen olvasni. Fogságának utolsó idejében már a szíve is gyenge volt – de nyilvánvalóan meggyógyította őt az Úr, olyan erővel és kenettel prédikált.


Ami megragadott, az az erő, dinamizmus, és sziklaszilárd meggyőződés Krisztusról, amely végül kihozta őt a börtönből. Az a beszéd hozta őt ki, és tartotta meg a mai napig, amit Jézustól hallott, amikor egy alkalommal több testvérrel együtt letartóztatták, s ők elkezdtek hangosan kiabálni: "Jézus, elfogtak a rendőrök!" Az Úr pedig csöndesen azt mondta: „tudok róla. Tudok rólad – és minden helyzetben veled vagyok. Bármi történjen, bárhol is légy.”
Azóta járja a világot, és tesz tanúságot a hitéről. Bár amikor utoljára börtönben volt Kínában, elmondása szerint elfogta a kételkedés és reménytelenség. Mindkét lába eltörve, a lelke is összezúzva - ott feküdt a padlón egy éjszaka, amikor szólt hozzá az Úr: kelj fel és menj! Ő erre csak azt válaszolta: de Uram, be van zárva az ajtó! Az Úr azonban megismételte: kelj fel, és menj! Ő nehezen felállt, és szabályosan kisétált a börtönből. A lábai csodálatos módon megerősödtek, és meggyógyultak, ami csak később jutott el a tudatáig. A kapuk mind megnyíltak előtte, és ő, Péter apostolhoz hasonlóan, csak átsétált rajtuk. Kint várta egy taxi, s azzal egy testvér közösségbe hajtott, ahol már előre el volt számára készítve egy szoba. Ahogy erről beszélt, hangján még mindig érezhető volt az események feletti döbbenet.


A súlyos fizikai bántalmazást és kínzást sok szolgáló nem bírta és feladták hitüket. De ő meghozta a súlyos döntést: bármilyen nehéz is, kész Jézus Krisztusért az életét is feláldozni, mártír halált halni, ha kell, de nem akart visszafordulni, megfutamodni. Szavait tűz járta át, ahogy hirdette: Maocetung meghalt – de Krisztus feltámadt, és él! Az Ő országa és hatalma minden hatalom fölött áll! S Ő kész csodát tenni, ha kell, a súlyos börtönajtókat is kinyitni az övéiért, ugyanúgy, ahogy azt közel 2000 évvel ezelőtt is megtette.
(orb-a)