AGYAG AZ ALKOTÓ KEZÉBEN

"Óriási öröm volt számomra, amikor fölfedeztem, hogy a fazekasságban nincs selejt. Semmit sem kell kidobni. Szeretettel és szakértelemmel az utolsó kis agyagdarabkát is meg lehet menteni, újra lehet gyúrni és ismét meg lehet formálni. A másik nagy meglepetés az volt, amikor fölfedeztem, hogy az értéktelen sárból egy kevés idő ráfordításával, valamint hozzáértéssel, teljesen új anyag keletkezik. Megmarad az alap, de a kemence tüzéből kikerülő cserépnek már teljesen más a szerkezete, mint az agyagnak. 

A korábbi életem is leginkább egy marék sárhoz volt hasonló, teljesen alaktalan és képlékeny volt. Nagyon mélyre kerültem, sok kívánnivalót hagyott maga után az életvitelem. A környezetem gyakorlatilag lemondott rólam. 

Ekkor Isten kezébe vette az életemet, mint fazekas az agyagot, és elkezdte formálni. Így a vad életemből egy békés, nyugodt élet lett, amit Istennek köszönhetek. 

A mesterségemen keresztül nap mint nap szembesülök azzal, hogy nincs reménytelen, kilátástalan helyzet, mindig van egy következő lépés, egy választható kiút."

(Olvasónk küldte)