SZOLGÁLAT

Sophie, a súrolóasszony keresztyén volt. Abban a nagy épületben, ahol dolgozott, megszólította egy úriember: „Mondd, Sophie, igaz az, hogy keresztyén vagy?” „Igen, uram. A Király gyermeke vagyok” – válaszolta azonnal. „Ó, akkor neked hercegnőnek kell lenned, hiszen Isten a Királyod.” 

„Igenis, az vagyok.” „Nos, ha Isten a te Atyád, és hercegnő vagy mint a Király gyermeke, nem gondolod, hogy méltóságodon aluli az, hogy New York Cityben súrold ezeket a szennyes lépcsőket?” Sophie kedvesen válaszolt: „Ebben semmi megaláztatás nincs. Látja, én nem a főnökömnek súrolom ezeket a lépcsőket, hanem Jézus Krisztusnak, az én Megváltómnak!”

Jézus Krisztus feltámadott Úr!

Németországból érkezett a kínai Jün testvér, vagyis nevét magyarra lefordítva, a mennyei vagy másként hit-ember, aki ezekben a napokban hazánkban prédikál. A gyülekezeteket végig járva hirdeti, hogy Jézus Krisztus feltámadott Úr! Az élete bizonyság erre: Kínában börtönbüntetés várt - és vár még ma is - a keresztény prédikátorokra, s ő korán elkezdte a szolgálatot. A fiával volt éppen előrehaladott terhes a felesége – az asszonyt később szintén letartóztatták a hite miatt – amikor Jün testvér először fogságba került. A gyermek világra jövetele csoda volt, mert a rendőrség már az abortusz idejét is meghatározta, de a bébi egy nappal a kitűzött időpont előtt egy nappal megszületett. A szülők előtte az Úrnak ajánlották az életét. Ma a 23 éves fiatalember, aki szintén beszélt röviden, Németországban szolgál mint ifjúsági pásztor.

Kínában egy keresztény szolgálót nem a teológiai felkészültsége „méri”, hanem hogy hány évet volt börtönben. Amikor először akarták letartóztatni, a rokonai neve után érdeklődtek a rendőrök, hogy a rokonait is elfoghassák. Ő azt válaszolta: apám a kimeríthetetlen áldás, anyám a hit, remény szeretet, az öcsém Jézus szeretete, a bátyám pedig Jézus visszajövetele. Majd tovább faggatták, hogy hol lakik? Mire ő: az evangélium faluban. Ekkor a rendőrök bolondnak gondolták, de később azonosították a papírjai alapján.
Jün testvér először négy évet, majd még több részletben sok évet töltött fogságban a hite miatt, súlyos kínzásoknak kitéve. Ezekről, s az életéről „A mennyei ember” c. könyvben lehet részletesen olvasni. Fogságának utolsó idejében már a szíve is gyenge volt – de nyilvánvalóan meggyógyította őt az Úr, olyan erővel és kenettel prédikált.


Ami megragadott, az az erő, dinamizmus, és sziklaszilárd meggyőződés Krisztusról, amely végül kihozta őt a börtönből. Az a beszéd hozta őt ki, és tartotta meg a mai napig, amit Jézustól hallott, amikor egy alkalommal több testvérrel együtt letartóztatták, s ők elkezdtek hangosan kiabálni: "Jézus, elfogtak a rendőrök!" Az Úr pedig csöndesen azt mondta: „tudok róla. Tudok rólad – és minden helyzetben veled vagyok. Bármi történjen, bárhol is légy.”
Azóta járja a világot, és tesz tanúságot a hitéről. Bár amikor utoljára börtönben volt Kínában, elmondása szerint elfogta a kételkedés és reménytelenség. Mindkét lába eltörve, a lelke is összezúzva - ott feküdt a padlón egy éjszaka, amikor szólt hozzá az Úr: kelj fel és menj! Ő erre csak azt válaszolta: de Uram, be van zárva az ajtó! Az Úr azonban megismételte: kelj fel, és menj! Ő nehezen felállt, és szabályosan kisétált a börtönből. A lábai csodálatos módon megerősödtek, és meggyógyultak, ami csak később jutott el a tudatáig. A kapuk mind megnyíltak előtte, és ő, Péter apostolhoz hasonlóan, csak átsétált rajtuk. Kint várta egy taxi, s azzal egy testvér közösségbe hajtott, ahol már előre el volt számára készítve egy szoba. Ahogy erről beszélt, hangján még mindig érezhető volt az események feletti döbbenet.


A súlyos fizikai bántalmazást és kínzást sok szolgáló nem bírta és feladták hitüket. De ő meghozta a súlyos döntést: bármilyen nehéz is, kész Jézus Krisztusért az életét is feláldozni, mártír halált halni, ha kell, de nem akart visszafordulni, megfutamodni. Szavait tűz járta át, ahogy hirdette: Maocetung meghalt – de Krisztus feltámadt, és él! Az Ő országa és hatalma minden hatalom fölött áll! S Ő kész csodát tenni, ha kell, a súlyos börtönajtókat is kinyitni az övéiért, ugyanúgy, ahogy azt közel 2000 évvel ezelőtt is megtette.
(orb-a)

HÚSVÉTRÓL - EGY KICSIT MÁSKÉPp

Vikipéda: „A húsvét a keresztények legfontosabb ünnepe, de a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, melyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak. A Biblia szerint Jézus – nagypénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Helyettes áldozatával megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. Az eredetileg zsidó ünnep (héberül pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. 

A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, melynek elemei a feltámadás, az újjászületés.
A húsvét héber neve a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidók, bárány vérével megjelölt házait. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A kifejezés az ünnep magyar nevében nem található meg.”
Az ószövetségi Pészah ünnep középpontjában egyértelműen a bárány és annak vére állt. Akiknek nem volt bárányuk, nem szabadulhattak meg a pusztulástól. A megszabadult nép számára pedig a kovásztalan kenyerek fogyasztásának és a ház kovásztól való megtisztításának parancsa jelentette a végleges megmenekülést.
Az Újszövetség szerint a zsidó ünnepek az újszövetségi emberek számára előképek. Ennek értelmében a Biblia szerint Jézus volt a húsvéti bárány, aki megáldoztatott, akinek vére által az ember megszabadul a halál rabszolgasága és törvénye alól – és ez valósággá lesz annak az életében, aki hittel elfogadja.
A vallásos ünnep során azonban számos olyan jelképpel és szokással találkozunk, melyek eredetét hiába keresnénk a Bibliában. Annak, hogy a keresztény húsvét időpontja kezdettől fogva egybeesett a nagy pogány tavaszünnepekkel, az lehet az oka, hogy mivel Európa népeinek többsége csak államhatalmi kényszer hatására és nem meggyőződésből vette fel a kereszténységet, ezért az emberek igyekeztek minél többet továbbvinni addigi pogány szokásaikból, mágikus és babonás rítusaikból.
A katolicizmus terjesztése érdekében a római egyház kész volt beépíteni az egyházi gyakorlatba pogány eredetű szokásokat is.
Nézzünk néhány példát: Ostra (Őstra-Ostara) germán tavaszistennő az újjászületés, a termékenység istennője, ünnepe egybeesett a keresztény húsvéttal. Tavaszi virágokkal körülvéve, tojással a kezében, nyulak és repkedő madarak között ábrázolják. Ostrának a legenda szerint volt egy különleges madara, amely színes tojásokat tojt. Egy napon az istennő a madarat a gyerekek szórakoztatására nyúllá változtatta. Azóta tojnak a nyulak színes tojásokat. A nyúl, mint húsvéti szimbólum Németországból terjedt el.
A húsvéti locsolkodás szintén pogány szokásra, és hiedelemre épül: a tavasz kezdetén a vizeknek varázslatos erőt tulajdonított. Ezért kellett ilyenkor a férfiaknak locsolkodni, hogy e víznek a lányokra és asszonyokra hintésével egészséget és termékenységet biztosítsanak számukra. A meglocsoltaktól a férfiak hasonló céllal, festett tojást kaptak.
A pogány vallásokban jellegzetes termékenységszimbólumként szereplő tojás mágikus hatását a ráfestett különböző jelek és színek fokozták. Például a pirosra festett tojásnak bajelhárító hatást tulajdonítottak.
A fentiek alapján nyilvánvaló, hogy a Feltámadás ünnepe, Krisztus megfeszítése és dicsőséges feltámadása nehezen fér össze a fentebb említett babonaságokkal, locsolkodással és tojás-ajándékozással. A kettőnek nincs közös nevezője! Természetesen senkit sem szeretnénk minderről lebeszélni. De érdemes elgondolkozni: amikor megemlékezünk Isten egyszülött Fiának kínhaláláról, és örvendezünk, mint újjászületett hívők, hogy értünk ilyen kibeszélhetetlenül nagy áldozatot hozott, hogy vérével kivásárolva a sátán hatalmából, átvitt az Ő országába, megnyitva előttünk a Menny kapuját – egyúttal meghajlunk, és követjük-e a világ babonás szokásait?
A kérdést válaszolja meg mindenki maga.
Ebben segítség: (Róm. 12,2) És ne szabjátok magatokat [ne igazodjatok; ne legyetek hasonlóvá,ne alkalmazkodjatok (idomuljatok)] e világhoz, [ehhez a világkorszakhoz]. Hanem változzatok el [alakítsátok, formáljátok át, változtassátok meg magatokat] a ti elméteknek [értelmetek, gondolkodásotok, megértésetek; vélekedésetek; a szellemetek belső, értelmes felfogóképességének] megújulása által [hanem gondolkodásmódotok megújításával alakuljatok át úgy] hogy megvizsgáljátok, [felismerjétek; megítélhessétek; megválasszátok; hogy azt próbálgassátok] mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. [mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes; ami neki tetsző].

Húsvét kapcsán

Megdöbbentő, bár nem meglepő, hogy a világ és a média is megfeledkezik arról, hogy ezek a napok az emberiség sorsfordító napjai voltak közel 2000 évvel ezelőtt. Hiszen nem kevesebb történt, mint maga a Mindenható, Teremtő Isten testet öltött, és eljött értünk, hogy kivásároljon a sátán kezéből és hatalma alól

A bukott ember a Megváltó helyett a gyilkos Barabbást választotta, és a mindenség Urát és Királyát keresztre feszítette. Ő pedig átengedte testét, lelkét a gonosz erőknek, bűneink súlya ránehezedett, és sötét felhőként elválasztotta Atyjától, akivel mindaddig egyek voltak, szoros közösségben, elválaszthatatlanul. Kész volt értünk még a pokol kínjait is átélni, hogy mi a menny polgáraiként élhessünk már itt, ezen a földön.
A halál azonban nem tudta fogva tartani, a HARMADIK NAPON FELTÁMADT, dicsőséggel megkoronáztatott és minden hatalom mennyen és földön neki adatott! Helyettesítő áldozata révén mi, a bűnös emberiség ezentúl bűntelenül járulhatunk a királyi trón elé, mint Isten gyermekei, hogy kegyelmet találjunk, és segítséget minden időben. Az Úr Jézus otthagyta a menny dicsőségét, és szegénnyé lett, hogy mi az Ő szegénysége által meggazdagodjunk. Bűnné lett, hogy mi megigazulhassunk. Békességünk büntetése rajta volt, hogy nekünk békességünk legyen. És meggyógyultunk az Ő sebeiben!
Mindez hit által LEHETSÉGES! Az újjászületett ember, az új ember része, öröksége, sőt, kötelessége hogy mindezt átvegye mennyei Atyjától, aki elkészítette ezt számunkra már a világ alapjainak felvettetése előtt. A feltámadt Úr és Krisztus pedig elküldte maga helyett a Vigasztalót, Szent Szellemét, hogy annak szívébe, aki hittel kéri és elfogadja, kiáradva mellénk álljon, vezessen, és tanácsoljon az úton, amíg elérkezünk igazi otthonunkba, ahol Ő vár – Ő, a szeretet Istene.
Méltó, hogy az isteni Bárány egyszeri és örökkévaló áldozatáról ezekben a napokban is megemlékezzünk – és örvendezzünk szabadító Istenünknek!

A SZERETET

Ha szeretsz, akkor nem vagy unalmas! – hallottam a közelmúltban, és arra gondoltam, milyen más lenne a világ, ha több lenne benne a szeretet! Akkor nem ilyen kopott, szürke, félelmet gerjesztő – színes, izgalmas világ lenne az, mintegy rózsaszín szemüvegen keresztül nézve. Csak épp ez lenne a valóság. Nem félnénk a jövőtől, mert a szeretetben biztonság van. Nem unnánk meg a társunkat, feleségeinket vagy férjeinket, sem barátainkat, mert minden nap izgalommal ébrednénk: mintha csak a karácsony közeledne. Hiszen a szeretet mindig ad. Mennyivel emberibb életet élhetnénk egy szeretet-világban! 

A napokban olvastam egy érdekes cikket: Amerikában egy nagy, 3000 ápolót foglalkoztató intézmény felkérte a Gallup Intézetet, hogy megfelelő szakemberek kiválasztását megkönnyítendő, találjon választ: mitől kiváló egy ápolónő? A vizsgálathoz tartozott, hogy ugyanazon betegnek két nővér adjon be injekciót: egy kiváló és egy átlagos. A módszer és az eszközök ugyanazok voltak, ennek ellenére a pácienseknek csak a kiváló ápolónő által beadott injekció nem fájt. A vizsgálódás eredménye meglepő: az átlagos szakember szakmailag megfelelően, ám kívülállóként, míg a kiváló szakember empátiával szúrta meg a pácienst, mintegy együtt szenvedve, együtt érezve vele, és ez szinte kioltotta a fájdalmat, de legalábbis nagymértékben enyhítette! Lám, mire képes a szeretet!

És Isten, aki MAGA a SZERETET (Ő nem szeret, hanem a belső lényege a szeretet!) így szeret minket, embereket             :      1Kor 13,1-13
Még egy mindent felülmúló utat mutatok nektek. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, de szeretetem nincs, zengő érccé vagy pengő cimbalommá lettem.
S ha bennem van a prófétálás [ajándéka] s a titkokat ismerem mind, úgyhogy teljes ismeretem van és ha teljes a hitem úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, de szeretetem nincs, semmi vagyok.
És ha felétetem minden vagyonomat, s ha odaadom testemet, hogy megégessenek, szeretetem azonban nincs, nincs hasznom belőle.
A szeretet hosszan tűr, jóságos a szeretet, nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fújja fel magát,
nem illetlenkedik, nem keresi a magáét, nem keseredik el, nem rója fel a gonoszt,                                                 nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal,
mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindenben állhatatos.
A szeretet soha alább nem hagy. A prófétálások elvesztik hatásukat, a nyelvek megszűnnek, az ismeret hatását veszti,
hiszen csak egy részt ismerünk, csak részleges a prófétálásunk.
Mikor pedig eljön a teljes, a részleges feleslegessé válik.  Mikor kiskorú voltam, úgy beszéltem, mint kiskorú, olyan törekvéseim voltak mint egy kiskorúnak, úgy számítottam mint egy kiskorú. De amikor férfivá lettem, félretettem a kiskorúság dolgait.
Most ugyanis tükrön át, képes beszédben látunk, akkor színről-színre. Most részt (töredékesen) ismerek, akkor úgy ismerek rá a dolgokra, mint ahogy én rám ismert az [Isten.]  így hát megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, közülük azonban legnagyobb a szeretet.  

BUÉK

Az évzáró - évnyitó nagyon jól sikerült. Mármint a szilveszter. Csakhát mi (Tibivel, a férjemmel) olyan "hagyományos", bulizós szilvesztert nem tartunk már hosszú évek óta, egészen pontosan a megtérésünk óta. És őszinte leszek: egyáltalán nem is hiányzik! 

Fantasztikus volt most is, hogy az óév utolsó napját az Úrral tölthettük. Ima és Úrvacsora zárta az Óévet és nyitotta az Újat. És újra csak elgondolkoztam azon, milyen érzékelhetően nagy a különbség a két világ között: az Isten nélkül élő, sötétségben veszteglő és Isten országa között. És nagyon hálás vagyok Jézusnak, hogy eljött értünk, emberekért, lehajolt hozzánk, és felemelt - hogy Vele éljünk! És ettől olyan más lesz minden! Ráadásul ezért nem kell nagy teljesítményt felmutatni vagy megerőltető  gyakorlatokat végezni: csupán elfogadni az Ő váltságáldozatát, hinni a kiontott vérben ott a kereszten, hogy lemosta minden bűnünket - és máris szabad az út, szabadon szárnyalhatunk a fény felé. Milyen csodálatosak is Isten gondolatai. És milyen nagy az Ő szeretete...!

Kelet könnye

www.bellafone.hu/keletkonnye/

Szerelem, hit, és harc az életért. Egy törékeny fiatal kínai nő valóságos élettörténete, aki kijut a földi pokolból.

Láttam egy filmet. Fantasztikus volt! Egy fiatal kínai nő valóságos élettörténete, aki előkelő családja és a hite miatt bajba kerül a vörös Kínában. Nagyon nagy bajba.
Megdöbbentett ennek a pici, törékeny nőnek, Nora Lamnak a bátor, megtörhetetlen, megalkuvást nem ismerő szeretete, és hite, amellyel terhesen is a férje mellett és Megváltója mellett állt ki. És végül győzött!


Bizonyos értelemben felülvizsgálatra késztet ez a valódi történet. A filmből kiderül, hogy Isten MINDEN módon megoltalmazza azt, aki bár alig ismeri Őt, de mégis megvallja a Belé vetett hitét. Kiderül, hogy (hiszen a Biblia is ezt mondja) nem a mi cselekedeteink, hanem a KEGYELEM tart meg bennünket, és visz végig a pályán - ha hiszünk Krisztusban.
És - ez a megtörtént eset is ezt erősíti bennem - érdemes végig kitartani. Érdemes soha nem feladni, még akkor sem, ha minden összeesküszik ellenünk. Mert ahogy Isten maga mondja,  valóban: ha Isten velünk, akkor ki győzhet ellenünk...?       SENKI!

Az igazi SZABADSÁG

Találkozás a boldogsággal. Hétvégén, a nagy nyüzsgésből úton hazafelé, a kocsi rádióján fogtunk egy keresztény adót, ahol néhány vallomás hangzott el arról, hogyan változott meg azoknak az élete, akik találkoztak Jézussal. Hárman beszéltek, és mindegyikük azt mondta el, hogy azelőtt bűnözők voltak, és üres volt az életük. Mióta a Megváltóval élnek, azóta tisztán, örömmel és szabadon élnek - a börtön falai között is. Egyikük dalokat, Istent dicsőítő dalokat is szerzett, amiből énekeltek néhányat. Az egyikből két sor megmaradt: akinek Krisztusa van, annak örökélete van. Akinek Krisztusa van, annak barátja Isten Fia. Megdöbbentő, szívszorító vallomások voltak ezek. S arra gondoltam, milyen relatív a szabadság. Hányan élnek abban a hiszemben, hogy szabadok, pedig rabságban vannak. Hiszen, ha jól belegondolunk, a börtön nem kívül van, hanem belül. Mint ahogy a szabadság sem kint van, henem bent. Jézus szavai jutottak eszembe: azért jöttem, "hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek..." És: "akit a Fiú megszabadít, az valósággal szabad." Nos, ez történt ezekkel az emberekkel is. És mindazokkal, akik lehet hogy látszólag szabadok, de igazából foglyok. Milyen jó, hogy tényleg létezik a szabadság, az igazi, a valóságos szabadság! Tulajdonképpen erről szól a KARÁCSONY.