2010. június 29., kedd

Kövesd Jézust!

Egy újabb Ige a cselekedeteink fontosságáról - az Úr számon fogja kérni, hogy mit cselekedtünk e földi életünkben. Odaszánhatjuk magunkat a bűn (vagy másképp: a test cselekedeteire), és odaszánhatjuk a megigazultság cselekedeteire. Te melyiket választod? (Az Igék és jegyzete a Bővített Bibliából)


Mát. 16,24 Ekkor monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni  akar én utánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét [(sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//], és kövessen engem.
Mát. 16,25 Mert aki meg akarja tartani [menteni] az ő életét, elveszti [pusztulásba viszi megsemmisíti, romlásba viszi] azt; aki pedig elveszti az ő életét én érettem, megtalálja [megszerzi, megnyeri] azt237
Mát. 16,26 Mert mit használ [ugyan mi haszna lenne abból] az embernek, ha az egész világot [(koszmosz) világ(egyetemet), teremtett világot] megnyeri [megszerzi] is, de az ő lelkében kárt vall [de életével, önmagával fizet érte, és elveszíti az életét, és az ő élete kárba veszne]? Avagy micsoda váltságot [váltságdíjat] adhat az ember az ő lelkéért [az ő életéért; Mit tud majd fizetni azért, hogy visszakapja az életét; avagy mit adhat az ember cserébe az ő életéért]?
Mát. 16,27 Mert az embernek Fia [Emberfia] eljő az ő Atyjának dicsőségében, az ő angyalaival [angyalai kíséretében]; és akkor megfizet mindenkinek az ő cselekedete [kinek-kinek tettei] szerint238


237 A görög szöveg szerint ez a kijelentés jelenti a fizikai, biológiai élet elvesztését is, azaz: meghalni az Úrért, de önmegtagadást és önfeláldozó életet is jelent, (és nem önpusztítást). Ez azt is kifejezi, hogy valaki már az élete sorén sem önmagának él, nem a saját akaratának, vágyainak, érzelmeinek, gondolatainak a beteljesítésére összpontosít, hanem ezeket rendszeresen és folyamatosan Isten és más emberek érdekeinek rendeli alá, s tagadja meg, ha kell – azaz „elpusztítja”, „elveszti” – az életét másokért.
238 Az Úr Jézus kijelentése Márk szerint: „A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani (menteni) az ő életét (önmagát), elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét (önmagát) én érettem és az evangéliumért, az megtalálja (megmenti) azt. Mert mit használ (ugyanis) az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében (életében, önmagában) pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul (váltságdíjul) az ő lelkéért (életéért, önmagáért)? Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között (nemzedék előtt), az embernek Fia (az Emberfia) is szégyellni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal” (Márk. 8,34-38) Már Dávid így prófétál: „Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek. Minthogy lelküknek (életüknek) váltsága drága, abba kell hagynia örökre; (Más fordítás: „Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla)” (Zsolt. 49,8-9) Lukács bizonyságtétele az Úr Jézus kijelentéséről: „Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás// minden nap, és kövessen engem. Mert aki meg akarja tartani (menteni) az ő életét (önmagát), elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét (önmagát) én érettem, az megtartja (megmenti) azt. Mert mit használ az embernek, ha mind e világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti, vagy magában kárt vall (vagy magát romlásba viszi)? Mert valaki szégyell engem és az én beszédemet, az embernek Fia (az Emberfia) is szégyellni fogja azt, mikor eljő az Ő(maga) dicsőségével, és az Atyáéval és a szent angyalokéval”  (Luk. 9,23-26) És így folytatja az Úr Jézus: „Aki inkább szereti [(phileó): jobban kedveli] atyját és anyját, hogynem engemet [jobban ragaszkodik apjához vagy anyjához semmint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki inkább szereti [jobban kedveli] fiát és leányát, hogynem engemet [jobban ragaszkodik fiához és leányához, mint hozzám], nem méltó én hozzám. És aki föl nem veszi [aki nem fogadja el] az ő keresztjét [(sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//] és úgy nem követ [nem kísér] engem [nem csatlakozik hozzám, és nem jön azzal utánam], nem méltó én hozzám [ugyancsak nem érdemli meg, hogy hozzám tartozzon]. Aki megtalálja az ő életét [aki próbálja megtartani az életét, önmagát], elveszti [pusztulásba viszi] azt; és aki elveszti [pusztulásba viszi] az ő életét (önmagát) én érettem [én miattam], megtalálja [megmenti] azt (Mát. 10,37-39) Lukács így idézi az Úr Jézus kijelentését: „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli (miszeó: kevésbé szeret, vagy választ, mögé helyez. (Tehát a mondat így hangzik: aki kevésbé szeret atyjánál, anyjánál, feleségénél, gyermekeinél, testvéreinél, vagy mögéjük helyez, és őket választja…) az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét (életét) is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő (maga) keresztjét (sztaurosz): kínkaróját naponta, //képletesen: halálnak kitettség, azaz önmegtagadás//, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom” (Luk. 14,26.27) Léviről (jelentése: kísér, csatlakozik, kötődik) – példaként minden hívő számára – így  prófétál Mózes: „Aki azt mondta az ő atyjáról és anyjáról. Nem láttam őt. És az ő atyjafiait nem ismerte, fiaival sem gondolt (nem néz se apjára, se anyjára, nem ismerte el testvéreit, nem akart tudni fiairól); mert megtartották a te beszédedet (parancsodat), és ragaszkodtak szövetségedhez (és megőrizték)” (5 Móz. 33,9) János apostol is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha a földbe esett gabonamag el nem hal (ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg), csak egymaga marad; ha pedig el//meg//hal, sok gyümölcsöt terem (sokszoros termést hoz). Aki szereti a maga életét (önmagát), elveszti azt (elpusztítja, romlásba viszi); és aki gyűlöli (miszeó: kevésbé szereti, vagy választja) a maga életét (önmagát) e világon, örök életre tartja (őrzi) meg azt. Aki nékem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is: és aki nékem szolgál, megbecsüli azt az Atya” (Ján. 12,24-26) Mert: „Valaki igyekezik (törekszik) az ő életét megtartani (megőrizni), elveszti (elpusztítja, romlásba viszi) azt, és valaki elveszti azt, megeleveníti (dzóogoneó): megtartja, életben tartja, életre kelti) azt” (Luk. 17,33) Pál apostol így inti a mindenkorban élő keresztényeket: „Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk [leplezetlenül kell odaállnunk, és láthatókká kell lennünk (phaneroó): A szó igazából azt jelenti, hogy nyilvánvalóvá válik, manifesztálódik az, ami eddig nem volt nyilvánvaló. („Átvilágítás” történik)] a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye] előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, amiket e testben (szómato: lényében, személyében) cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt [(kakosz): rossz, romlott, züllött, gyalázatos, káros, ártalmas, értéktelen, hitvány]” (2 Kor. 5,10) És Ő: „Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett” (Jób. 34,11) „Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az” (Préd. 12,16) Ezért figyelmeztet az apostol: „Te pedig miért kárhoztatod [ítéled el] a te atyádfiát? [testvéredet] avagy te is miért veted meg [nézed le; állítod semminek] a te atyádfiát? [testvéredet; embertársadat] Hiszen mindnyájan oda állunk [jutunk] majd a Krisztus ítélőszéke [díjkiosztó emelvénye; trónja] elé” (Róm. 14,10) Az is kijelentést nyer, hogy a hit és a szeretet cselekedeti alapján történik a megítélés: „Titeket pedig gyarapítson az Úr és tegyen bőségesekké (és gazdagítson) az egymás iránt és mindenki iránt való szeretetben, amilyenek vagyunk mi is ti irántatok (ahogyan mi is szeretünk titeket). Hogy erősekké tegye a ti szíveteket, feddhetetlenekké a szentségben (a szent életben), a mi Istenünk és Atyánk (színe) előtt, amikor eljő a mi Urunk Jézus Krisztus minden ő szenteivel egyetemben” (1 Thess. 3,12-13) „Mert Krisztus Jézusban csak a szeretet által munkálkodó hit számít” (Gal. 5,6)

Magvető példázata - bővített Biblia - Máté evangélium 13. fejezetéből

Van egy tévtanítás, amely - többek között - azt hangsúlyozza, nekünk SEMMIT nem kell tenni, kizárólag a kegyelem által születtünk újjá, és tartatunk meg. Ha bármit is tenni akarnánk, újra törvény alá kerülünk, vagyis KIESÜNK a kegyelemből (még a Biblia olvasás sem azért történik, mert Isten mondja, hanem mert úgy van "indíttatása"). Ez féligazság, vagyis HAMIS. Csupán az Isteni oldalt mutatja, az emberit nem. Márpedig víztől- és Szent Szellemtől való újjászületés után is lehet szabad akaratból az igazság útján járni, és lehet a bűn útján. Fontosak tehát a döntéseink, és annak alapján való cselekedeteink. Fontosak a hit cselekedetei, melyeket az örökkévalóság számára teszünk.

Egy példa az Újszövetségből:


Mát. 13,18 Ti halljátok meg azért a magvető példázatát [példabeszédét, hogy mit jelent].
Mát. 13,19 Ha valaki hallja az igét [(logoszt)] a mennyeknek országáról [az Isten királyságáról] és nem érti [megde nem jut belátáshoz; de meg nem szívleli], eljő a gonosz és elkapja [elrabolja tőle; elragadja] azt, ami annak szívébe [bensőjébe] vettetett vala. Ez az, amely az útfélre esett.
Mát. 13,20 A mely pedig a köves helyre  esett, [sziklás talajra hullott] ez az, aki hallja az igét [(logoszt)], és mindjárt [nagy] örömmel [ujjongással] (be)fogadja;
Mát. 13,21 De nincs gyökere benne [de nem gyökerezik meg benne], hanem csak ideig való [(proszkairosz): - rövid ideig tartó, ideiglenes, átmeneti, alkalomszerű]. Mihelyt pedig [háborúság vagy nyomorúság, vagy nehézség, baj] nyomorgatás vagy üldözés támad [következik, éri] az ige [(logosz)] miatt, azonnal [tüstént] megbotránkozik [eltántorodik, és elveszti a hitét, megbotlik, felháborodik].
Mát. 13,22 Amely pedig a tövisek [a szúrós bogáncs] közé esett [hullott], ez az, aki hallja [meghallgatja] az igét [(logoszt)] de e világnak [de a kor, (aión): a világ(korszak)] gondja [a világ dolgai miatti aggodalom, aggódás, gondoskodás és törekvés] és a [csalóka] gazdagságnak csalárdsága [csábítása] elfojtja az igét [(logoszt)]. És gyümölcsöt nem terem [és meddő marad].
Mát. 13,23 Amely pedig a jó földbe [az eszményi, kitűnő talajba] esett, ez az, aki hallja és (meg)érti [megszívleli] az igét [(logoszt) és belátásra jut]; aki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit200


200 Márk bizonyságtétele így hangzik: „És monda nékik: Nem értitek ezt a példázatot? Akkor mimódon (hogyan) értitek meg majd a többi példázatot? A magvető az igét hinti (veti). Az útfélen valók pedig azok, akiknek hintik az igét (oda is hull az ige), de mihelyst hallják, azonnal eljő a Sátán és elragadja (kiragadja) a szívükbe (a beléjük) vetett igét. És hasonlóképen a köves helyre vetettek (ahol a sziklás talajra hullott a mag) azok, akik mihelyst hallják az igét, mindjárt (azonnal) örömmel fogadják, De nincsen ő bennük gyökere (mert nem gyökerezik meg bennük), hanem (ezért csak) ideig valók; azután ha nyomorúság vagy háborúság támad (vagy üldözést kell szenvedniük) az ige miatt, azonnal megbotránkoznak (eltántorodnak). A tövisek közé vetettek pedig azok, akik az igét meghallják, De a világi gondok (e világ gondja) és a gazdagság csalárdsága (csábítása) és egyéb dolgok kívánsága közbejővén, elfojtják az igét, és gyümölcstelen lesz (ez sem hoz termést). A jó földbe vetettek pedig azok, akik hallják az igét és beveszik (befogadják), és gyümölcsöt teremnek, némely harminc annyit, némely hatvan annyit, némely száz annyit” (Márk. 4,13-20) Lukács is bizonyságot tesz az Úr Jézus kijelentéséről: „A példázat pedig ez(t jelenti): A mag az Isten beszéde (igéje). Az útfélen valók pedig azok, akik (meg)hallják (az igét); aztán eljő az ördög, és kikapja (kiragadja) az igét az ő szívükből, hogy ne higgyenek, és ne üdvözüljenek. És a kősziklán valók (a sziklás földre esett) azok, akik, mikor hallják, örömmel veszik (fogadják) az igét; de ezeknek nincs gyökerük (mert nem gyökerezik meg bennük), akik egy ideig hisznek, a kísértés (a megpróbáltatás) idején pedig elszakadnak (elpártolnak). És amelyik a tövis közé esett, ezek azok, akik hallották (az igét), de elmenvén, az élet gondjaitól, és gazdagságától és gyönyörűségeitől (és élvezeteitől) megfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek (és nem érlelnek termést). Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta (igaz) és jó szívvel (hallgatják, és) megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel (termést hoznak állhatatossággal)” (Luk. 8,11-15) Már Ezékiel előre megprófétálta ezeket:  „És eljőnek hozzád, ahogy a nép össze szokott jőni (mintha népgyűlésre jönnének). S oda ülnek elődbe, mint az én népem, és hallgatják beszédedet, de nem cselekszik (de nem a szerint élnek), hanem szerelmeskedő énekként veszik azokat ajkukra (pajzán dallá lesz az a szájukban), szívük pedig nyereség után jár (és az eszük pedig nyereségen jár)” (Ezék. 33,31) Pedig: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértetbe meg tőrbe (meg csapdába) és sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe (pusztulásba) és romlásba merítik (döntik). Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal (és sok fájdalmat okoztak önmaguknak). Ezért: Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd (parancsold) meg, hogy ne fuvalkodjanak fel (ne legyenek gőgösek), se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra (megélhetésünkre)” (1 Tim. 6,9-10.17) Mert: „Aki bízik az ő gazdagságában, elesik (elbukik); de mint a fa ága (mint a lomb), az igazak kivirágoznak (és virulnak)” (Péld. 11,28)

2010. június 13., vasárnap

Hol vannak a gyökereid?

- ez a kérdés merült fel bennem a minap, és feltettem a férjemnek is. A válasz magától értetődő volt: a Mennyben! Gyökereink Isten országában vannak, nem ebben a világban. Isten országának a polgárai vagyunk, nem e világé. Mert bár e világban élünk, de nem e világ szerint. Kitörettünk a vadolajfából (a földi nemzetségünkből) és beoltattunk a szelíd olajfába, a mennyeibe, kitörettünk a földi nemzetségünkből, és beoltattunk a Krisztusiba. (Róm 11:17)


Jézus a szőlőtő, és mi rajta a szőlővesszők (Ján 15:5), Ő a gyökerünk, amely a Mennyhez kapcsol. Az Ige így mondja: És viszont Ésaiás így szól: Lészen a Jessének gyökere, és aki felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; ő benne reménykednek a pogányok. (Róm 15:12 ) Én Jézus ...vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. (Jel 22:16)

Tehát akinek Jézus Krisztus az Ura, annak a gyökere a Mennyben van! S vajon lehet-e két helyen a gyökerünk? Nyilvánvalóan nem! Nem lehet szeretni e világot is, és Istent is. Nem lehet egyszerre a világnak is, és Istennek is barátja lenni. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. (Jak 4:4És így persze a saját magáé is...


Aki e világhoz és a mennyhez is ragaszkodik, gyökerezik - az kételméjű, kételkedő emberré válik. Aki bár ismeri Isten Igéjét, Isten akaratát, mégis az érzékszervei "jelentését" fogadja el, aki nem a Szent Szellem vezetésében jár - mert nem is tudna -, hanem a test szerint, a világ programja szerint. Így azonban nem lehet győzni (mint ahogy Izrael sem tudott győzni, amikor a 12 kiküldött emberből csak ketten ragaszkodtak Isten ígéretéhez, és kivül rekedtek Kánaán földjén)!


Tehát fontos, hogy Menny-tudatú emberek legyünk, akik Istennel járnak, hit által élnek, és a Szent Szellem vezetésére hagyatkoznak. Ez a mi részünk! Ne adjuk alább!